Kopjafa az 1848-49-es szabadságharc sárpilisi hőseinek
tiszteletére.

„Már minálunk verbuválnak Pilisen kötéllel,
Elviszik a szegény legényt, párjától két évre.
Itt hagyja faluját, szeretőjét, párját,
Az anyjának otthagyja a nagy szomorúságát.”

2008. március 15.-én új emlékmű került Sárpilis utcájára. A szabadságharc 160. évfordulója alkalmából felkutattuk a sárpilisi szabadságharcosokat és hősiességükért örök emléket emeltünk. Az emlékművet Adorjáni Endre készítette, és a falu egyik képviselője ajánlotta fel a közösség javára.

A fiatalok verbuválásának történetét több könyvben megtalálhatjuk, de úgy lehet elképzelni, hogy amikor a községháza előtti téren toborozták a katonákat, egy földbeszúrt zászló és kard körül mulatozásba fogtak a verbuválók. Köréjük gyűlt a falu bámész népe, az ifjúság, akit a látvány megigézett.

Amikor a szekszárdi verbunk alkalmával legényeket újoncoztak, egy pilisi legény neve is felkerült a listára. Bogánts István 22 éves, református fiatal is bekerült a 6. század zászlaja alá, hogy erősítse Kossuth Lajos táborát. Őt követték: Asztalos Sándor, Asztalos János, Kiss Péter, Szili Sándor, Czeczei Mihály, Asztalos József, Döme Sándor, Lenhard János és Martsa János.

„ A harcba mentem akkor én is el,
Bár okát se tudtam, hogy mi lehet.
Tizenhat éves gyermek voltam én,
Csak mentem- és éltettem nevedet.

Atakra fújtak… ÉS én neveték,
Tréfának tetszett ez a művelet.
De a huszárok közbe vettek, és
Rohantunk mind – éltetve nevedet.

Elveszett minden- haza mentem én,
Atyám szeméből könny peregett.
És sírtam én is, nem tudám miért,
De sírva is éltettük nevedet.

Azóta mennyi sok év elhaladt,
A sejtelem előttem eszme lett.
Most értek mindent, mi volt akkor az,
És éltetem most is nevedet."

©: takaro@takaro.hu