• Kedves Gyerekek, Szülők ! 2011.07.11-2011.07.16.-ig az idén is lesz Tábor! »

1. Nap (hétfő)

Minden kedves táborlakót szeretettel fogadtunk, és ismertettük a tábor menetét, különböző adminisztrációs feladatokat láttunk el. Ezt követte egy ismerkedős, játékos, csapatépítő délelőtt. Első játékunk a nevek memorizálása volt, hiszen a gyerekek nem egy iskolába/óvodába járnak jórészt, és nem mindenki ismeri másikat. Mivel 27-en voltak, a játék kicsit nehézkesen ment a kicsiknek, de nagyon ügyesen megoldották kis segítséggel. A másik játékhoz 2 csapatot képeztünk. A jobb kezét mindenki a kör belseje felé tette és megfogta egyik társa kezét, majd ugyanezt a ballal. Így egy nagy csomó alakult ki, melyet ki kellett bogozni. Nagyon élvezték a csűrést, csavarást. Ezt követte az érzékek játéka. Mindenki egy körben befele fordulva, szorosan hozzáérve a szomszédjához csukott szemmel várja, amíg megérintem, akkor őt kiveszem a körből, és szomszédoknak érezni kell, hogy valaki hiányzik, de vajon ki? A játék során feltétel a csend, hogy minden érzék (kivéve a látás) kiéleződjön. Ezután kimentünk az udvarra, hogy a friss levegőn játszunk tovább. A tavalyi év játékát kérték a táborlakók, a faőröset. Egy faőr, bekötött szemmel őrzi a kijelölt eperfát, amit meg kell érinteni az ellenfélnek. Csendben kell játszani, hiszen a faőr éber, és ha elkapja a betolakodót, akkor annak felelnie kell tettéért. Viszont ha elalszik, nem figyel a fát birtokba veszi a szemfüles tolvaj.
Ebéd után a gyerekekhez Burai Ferenc (Feri bácsi) jött el, hogy megismertesse őket a népzene alaphangszereivel: hegedűvel, nagybőgővel. A gyerekek érdeklődően értek hozzá a hangszerekhez, Feri bácsi alig tudott válaszolni a sok kérdésre. Mindenesetre az egyik szülő másnap megkérdezte, hogy milyen hangszer a gyermeke által emlegetett „síró”. A hangszeres ismerkedés után persze mindenki népzenész akart lenni, és táncolva és énekszóval mentünk uzsonnázni.

2. nap (kedd)

Második napon nagy kirándulást terveztünk, melynek útvonala: Sárpilis- Mórágy- Cikó- Grábóc - Szálka- Sárpilis. Mórágyon volt az első állomás, ahol megnéztük a Mórágyi rögöt, mint természeti és föltörténeti értéket. A gyerekek megtapogathatták a köveket, melyeket az évszázadok formáltak a mai formájukra, majd rövid sétát tettünk a környező túraútvonalon a régi bányató helyéhez, sajnos a több éves szárasság miatt ez a tó már csak egy nagy sás, de érdekes növények lelőhelye. Ezután a Mórágyi helytörténeti gyűjteményt néztük meg két csoportra bontva. A gyűjteménynek egy nagy malom ad helyet, itt a gyerekek érdeklődve hallgatták a tárlatvezetőt, és elképesztő kérdésekkel tartották fel az előadást. A túránk folytatására a Cikó melletti Széplakon álltunk meg, rövid sétával egy Árpád-kori templomromot néztünk meg, idegenvezetőnk is akadt, aki elmondta mekkora jelentőséggel bír ez a templom, és micsoda eszmei értéke van. Ezt követően mentünk Grábócra, ahol a szerb ortodox templomot néztük meg. A gyerekek nagy része még nem találkozott apácával, nagy élmény volt, hogy a gyerekek hangján és értelmi szintjén meséltek a vallásról és annak fontosságáról. A túra végső állomása Szálka volt, ahol a tóparton a bográcsba főtt paprikás krumplival enyhíthették éhségüket a fáradt vándorok.

3. nap (szerda)

Harmadik napon Kovács János VENESZ-díjas mesterszakáccsal közösen főzött a csapat. Tipikusan sárközi ételeket varázsoltak az asztalra a gyerekek. Levesnek reszelt tésztalevest főztek, aminek a hozzávalóit szorgosan pucolták, aprították a kicsik is. A második káposztás hús volt, mely vitamindús és laktató étel volt a gyerekek számára. Desszertnek szalagos fánk került az asztalra. Élvezettel ették a sajátkészítésű ételeket, melyet megdicsért János bácsi is, hiszen igen ízletesre sikerültek. Míg az ebéd főtt, a gyerekkel az aszfalton rajzoltunk, a téma hajózás volt, maga a bárka, amit Noé épített. Sok szép hajót rajzoltak, ami viszont meglepő volt, hogy mindenki a tárgynál maradt, a legkisebb is, aki csörgőkígyót rajzolt.
Délután kézműves műhelyt tartottunk, ahol a szalvétatechnikával készült tárgyakat készítettek a gyerekek vetésforgóban.

4. nap (csütörtök)

Ezen a délelőttön két csoportra oszlottunk a hatékonyabb munkavégzés érdekében. Az első csoport Juhász Józsefnével a szalmafonást ismerhette meg. A szalma anyagával való ismerkedést követte az alkotás folyamata, ahol aratócsigát készítettek. Majd ezután elkészítették egy emlékkoszorút. A másik csoporttal addig jártuk a határt és a vasárnapi sütögetéshez nyársat szerezzünk. Visszatérve kifaragtuk, majd jól elzártuk, mivel balesetveszélyessé vált.
Délután Budai István és Kovács János segítségével lovas kocsival indultunk útnak. Decsre ( a szomszéd községbe) indultunk, ahol a Tájházat tekintettük meg. Ezután indultunk ki Ete mezővárost jelző emlékműhöz. Itt rövid történelmi előadással ismertette Borda Gergely a mezővárosok fontosságát. Ete jelentőségét és pusztulásának okát a gyerekeke is érdeklődve boncolgatták. Hazafelé az épp készülő autópályát figyelhettük meg közelebbről, kalandos és izgalmas útvonalon.

5. Nap (Péntek)

Az ötödik nap az egészség jegyében zajlott. Délelőtt hozott gyümölcsöket és zöldségeket faragtak ki különböző formákra a táborlakók. Ennek célja az volt, hogy a kreativitást kihasználva alkossanak és a lehulló hulladékok megkóstolásával akaratlanul is egyenek friss zöldséget és gyümölcsöt. Egész délelőtt készültek a művek, voltak, amik nagyon igényesek lettek.
Ebéd után nagy sétára készültünk ki a sárpilisi határba. Az Eperfás úton sétáltunk körülbelül 2 km-t a Figler-szállásig. Itt friss kútvízzel olthatták a gyerekek a szomjukat. Közben megfigyelhettük a jellemző útszéli növényeket, a villanypásztort illetve a rideg állattartást.

6. Nap (Szombat)

Szekszárdra indultunk reggel, járatos busszal. Első állomásunk a tízórai idejére a Prométheusz park volt, ahol Prométheusz mítoszáról beszélgettünk. Innen sétáltunk fel a Béla-térre, majd Babits Mihály szülőházához, ahol Szekszárd szülötte meglátta a napvilágot. A gyerekek érdeklődéssel figyelték a tárlatvezetést.
Innen lesétáltunk a Woshinszky Mór Múzeumba, ahol az Örökségünk című kiállítást tekintettük meg. A múzeumban eltöltött 2 óra alatt mindent megnézhettek a kicsik és nagyok, ami a környék történetéhez köthető.
Ezzel a friss, új tudással felvértezve indultunk haza, ahol a kiéhezett csapatot várta a finom ebéd. Valamint a nagy melegben felhevülve kis pancsolásra is nyílott lehetőség, amíg vártuk a kézművest, Szakályné Molnár Zsuzsát, hogy a vesszőfonást megmutassa a táborlakóknak. Nagy érdeklődés fogadta a fonást, hiszen egy új anyag megismerésére nyílott lehetőség.

7. Nap (Vasárnap)

A délelőtt gyöngyfűzéssel zajlott. Kedves kis ékszereket készíthettek a gyerekek, mellyel meglephették az anyukájukat, vagy épp önmagukat. Ezután mentünk át Bujdosó Istvánhoz (Pista bácsihoz), aki megmutatta magángyűjteményét. A gyerekek kötetlenül kérdezgethettek, hiszen Pista bácsi nagyon közvetlen és barátságos hangon tud mesélni.
Délben mindenkit hazaengedtünk, hogy otthon fogyassza el a vasárnapi ebédet, családi körben. Majd este 19.00-kor gyülekeztünk a táborzáró kis beszámolóra, ahol a gyerekek megmutathatták a szülőknek, hogy mit alkottak egész héten. A beszámoló után elkezdődött a szalonnasütéses közös program, amit nagyon élveztek a gyerekek. A tábortűz hagyománya jól összekovácsolja a gyerekeket, hiszen közösségformáló erejét már régóta ismeri az emberiség.